Herevisszeresség – varikokele

A PANASZOKAT OKOZÓ ESETEK KISEBB MŰTÉTI BEAVATKOZÁSSAL EREDMÉNYESEN KEZELHETŐK

Herevisszeresség – varikokele

A PANASZOKAT OKOZÓ ESETEK KISEBB MŰTÉTI BEAVATKOZÁSSAL EREDMÉNYESEN KEZELHETŐK

Egyeztessen most időpontot herevisszeresség (urológia) szakorvosi vizsgálatra! Hívjon bennünket, vagy foglaljon időpontot on-line!

On-line időpont foglalás
TARTALOM

Mit nevezünk herevisszerességnek és hogyan alakul ki?

A herék vénás vérét összegyűjtő apró visszerek nagyobb erekké összeolvadva hálózatos vénafonatba szerveződnek az ondóvezetékek körül, s azokkal együtt, kötőszövetes borítással körülvéve alkotják az ondózsinórokat.

Az ondózsinórok a lágyékcsatornán keresztül lépnek át a herezacskóból a hasüregbe. Az ondózsinórban futó vénás érfonat megnagyobbodása kézzel kitapintható, látható, sőt fájdalmas is lehet, hasonlóan a legtöbbünk által jól ismert lábvisszerességhez.

Az ondóvezeték érfonatának vénái – mint a visszerek általában – billentyűket tartalmaznak, amelyeknek az a funkciója, hogy megakadályozzák a vér visszafolyását. Azonban a herevénák billentyűi jelentős anatómiai változatosságot mutatnak, és a bal oldali herevénák mintegy 40%-ban, a jobb oldaliak 23%-ban billentyű nélkül fejlődnek. Billentyűk híján a gravitáció húzó hatását nem ellensúlyozza semmi, s vérpangás alakul ki, amely kitágítja és kanyargóssá teszi a vénákat. Bár a varikokele okai nem tökéletesen tisztázottak, általános vélekedés szerint leginkább a billentyű nélküli herevénák állhatnak a hátterében. Ezt alátámasztja a bal oldal gyakoribb érintettsége, ahol jellemzőbb a billentyűk hiánya, és a herevénában a vérnek egészen magasra, a bal oldali vesevénáig kell feljutnia.

A herevisszerességnek nincs ismert kockázati tényezője, tehát nem tudunk olyan befolyásolható körülményről vagy tevékenységről, amely hajlamosítana a kialakulására.

A varikokele jellemző tünetei

A herevisszeresség lehet teljesen tünetmentes is, olykor azonban fájdalom kíséri, melynek jellege a tompa kényelmetlenségtől az éles szúrásig változhat. A fájdalom a nap folyamán általában egyre erősödik, álló helyzetben vagy fizikai erőkifejtés hatására rosszabbodhat – különösen ha az álldogálás vagy erőfeszítés tartós –, hanyatt fekve pedig jellemzően enyhül.

Bár nem okvetlenül szükségszerű, hogy a varikokele befolyásolja a spermatermelést, mégis gyakorta ez a probléma áll a csökkent spermaszám és a leromlott spermiumminőség hátterében, így a férfimeddőség egyik jellemző okaként tartják számon. Az varikokele sikeres kezelése után a spermiumképzés jó eséllyel normalizálódik, bár teljes helyreállása jellemzően hónapokat vesz igénybe.

A varikokele ezen felül megakadályozhatja a herék normális fejlődését serdülőkorban, később pedig a herék zsugorodását idézheti elő.

A kezeletlen varikokele fokozatosan nagyobbá és feltűnőbbé válhat, és idővel megduzzadhat az erősebben érintett heregolyó is, amely a kétoldali vénák anatómiai különbségei miatt majdnem mindig a bal oldali.

Hogyan diagnosztizálható a varikokele?

A diagnózis elsődleges eszköze a fizikális vizsgálat, melynek során az orvos megpróbálja kitapintani a megnagyobbodott herevénákat. A varikokelére leginkább jellemző fizikális jegy a heregolyó fölött tapintható, az angol nyelvű szakirodalomban „kukacok a zsákban” érzettel körülírt tömeg. Ha a varikokele még nem annyira előrehaladott, hogy nyugalmi helyzetben kitapintható legyen, az orvos arra kérheti a pácienst, hogy végezzen hasprést (ún. Valsalva-manővert), vagyis a beszívott levegőt úgy próbálja kipréselni, hogy se az orrán, se a száján nem engedi ki. Ez megnöveli a nyomást az alhasban, fokozza a vénás pangást, és segíthet kitapinthatóvá tenni a megnagyobbodott herevénákat.

Amennyiben a fizikális vizsgálat eredménye nem egyértelmű, vagy az orvos pontosabb képet szeretne nyerni a helyzetről, a herezacskó ultrahangos vizsgálata nyújthat további támpontot. Az áramlásos (Doppler) ultrahangvizsgálat számítógépes elemzés segítségével, színkódolt formában mutatja meg a véráramlási viszonyokat. Egyes esetekben az orvos egyéb képalkotó vizsgálatokat is elrendelhet, hogy kizárja más, hasonló tüneteket eredményező, de veszélyesebb elváltozások – például a herevénát elnyomó daganat – fennállásának kockázatát.

Hogyan kezelhető a varikokele? Varikokele műtétek

Tekintve, hogy a varikokelével diagnosztizált férfiak mintegy 80 százaléka termékeny, az orvos a körülmények mérlegelése után dönthet a kezelés mellőzése mellett. Ha azonban zavaró és/vagy a termékenységet veszélyeztető tünetek és panaszok jelentkeznek – például a páciens fájdalmat érez, az érintett heregolyó(k) sorvadásnak indult(ak), a spermakép romlása észlelhető stb. –, műtéti beavatkozásra kerülhet sor, amely megkísérli kiküszöbölni a herevisszeresség okait. A varikokele kezelésében bevett műtéti eljárások a következők:

Nyílt varikokele műtét

A helyi vagy általános érzéstelenítésben végzett beavatkozás során mikrosebészeti eljárással felkeresik és lekötik a tágult vénákat. A lágyéki régióban ejtett kis bemetszésen keresztül előemelik az ondózsinórt, elkülönítik a visszereket a verőerektől és a nyirokerektől, és elvégzik a szükséges lekötéseket. A műtét kivitelezését Doppler-ultrahangvizsgáló és egy sebészi mikroszkóp segíti.

Mi várható a varikokele műtét után?

A műtétet követően két nap után lehet visszatérni a normális, de fizikailag nem megerőltető aktivitáshoz, és ha a felépülés komplikációmentes, mintegy két hét után kezdhetők újra a nagyobb igénybevétellel járó (pl. sport-) tevékenységek.

A páciensek többsége a beavatkozás utáni napokban, legfeljebb pár hétig enyhe fájdalmat tapasztal, ami fájdalomcsillapítókkal kezelhető.

Az orvos feltehetőleg javasolni fogja a felépülés szakaszában a nemi élettől való tartózkodást. Amennyiben a varikokele érintette a termékenységet, a spermakép vizsgálattal igazolható javulása néhány hónapot vehet igénybe, és a javulás maximuma 6-7 hónap múltán várható, mivel az első új spermiumok mintegy három hónap alatt alakulnak ki.

Laparoszkópos műtét

A sebész apró metszésen keresztül csőszerű eszközt vezet be, amely optikai szálon át betekintést biztosít a műtéti területre, és rendelkezik a beavatkozás végrehajtásához szükséges műtéti eszközzel. A laparoszkópos műtétet altatásban végzik.

Perkután embolizáció

Egy lágyéki vagy nyaki vénán keresztül hosszú, vékony katétert bocsátanak le a herevénákba, amely optikai kapcsolatot is biztosít, és irányított módon, mechanikai vagy vegyi úton elzárja az érintett vénaágakat. Ez az eljárás kevésbé elterjedt a fentieknél.